3.

A magyar gazdaság két évtizede tartó hanyatlására csak részben szolgálnak magyarázattal azok a közismert nehézségek, melyekkel óhatatlanul szembe kellett kerülnie egy tőkében és műszaki kapacitásokban egyaránt szegény országnak az egyre kíméletlenebb világpiaci verseny közepette. Szomszédainkhoz képest is kirívó sikertelenségünk további magyarázatot követel, ennek elemeire itt csak utalhatunk:

2.
2010-ben megismétlődött az 1990-es helyzet: az állam vagyonát a távozó pártklientúra, míg adósságát a következő kormány örökölte. Politikai ellenfelei okkal számítottak rá, hogy az Orbán-kormány mozgásterét – szokatlanul nagyarányú parlamenti többsége dacára - súlyosan korlátozzák majd az alábbi körülmények:

1.
A demokrácia Tolsztoj szerint olyan börtönhöz hasonlít, amelyben a rabok maguk választják meg őreiket. Ha ismerte volna az ipari tömegtársadalmakban meghonosodott kétpárti váltógazdaság rendszerét, a nagy orosz író azt mondhatta volna, ebben a börtönben az őrök két műszakban dolgoznak. Nálunk a legutóbbi műszakváltáskor, 2010-ben önelégült mosollyal távozó Gyurcsány-Bajnai brigád olyan teljesítményt mondhatott a magáénak, amit, ha nem a választóktól nyert törvényes felhatalmazásra hivatkozva követnek el, hanem mondjuk, diktatórikus vagy monarchikus berendezkedésű államban, akkor valószínűleg menekülniük kellett volna a rendszerüket megbuktató népharag elől. Demokratikusan választott vezetőket nem fenyeget ilyen veszély.